Egymásnak szánva 8.

 2013.06.18. 16:55

Február hetedikén, Pálma éppen felkelt. Felhívta Rafaelt, mert muszáj volt megbeszélnie vele valamit. A fiú felvette a telefont, de azt mondta, nem ér rá, mert edzése van. Erre Pálma kifaggatta, hogy hol van, majd letette a telefont és elindult. Mikor odaért a hatalmas tornateremhez, egy pillanatra elcsodálkozott, de aztán bement.

Odabent mindenhol csak fiúkat látott. Miközben elment mellettük, mindegyik utána kiáltott valamit. Hirtelen eléállt egy magas férfi. Az öltözékéről Pálma kitalálta, hogy ő az edző. Kék melegítőben volt és egy síp lógott a nyakában.

- Miben segíthetek, kisasszony? – Kérdezte.

- Fehér Rafaelt keresem.

- Te vagy az a lány, akiről annyit áradozott nekem?

- Nem tudom. Lehet.

- Én vagyok az apja. Rafael még éppen bent van a teremben. Leülhetsz megnézni, mit tud, ha akarsz.

- Szívesen megnézném – mondta, majd követte a férfit a terembe, ahol leültek egy padra.

Rafael a terem másik oldalán ült. Szürke trikóban, fekete nadrágba és fehér sportcipőben volt. A kezére fásli volt tekerve. A férfi hirtelen otthagyta Pálmát, majd odament a csapathoz. Mondott nekik valami, majd belefújt a sípjába, mire Rafael és egy másik fiú felálltak. Mindketten levették a trikójukat, majd egy újabb sípszóra, egymásnak estek. A végén Rafael a földre terítette a másik fiút.

- Rendben, fiúk! – Mondta az edző. – Mára végeztünk. Martin! Te maradsz gyakorolni!

- Igen, mester! – Mondta az előbbi fiú.

- Ha ez megnyugtat, én is maradok egy kicsit – ment oda hozzá Rafael.

- Köszönöm, haver!

Rafael és Martin elmentek a terem végébe, ahol mindenféle sportfelszerelés volt. Rafael lefeküdt a súlyzó alá, majd elkezdte emelgetni. Pálma ekkor felállt és odament hozzá. Rafael cseppet sem volt meglepődve, mikor meglátta a lányt.

- Mondanom kell valamit! – Kezdte Pálma.

- Nosza, rajta!

- Nem pont egy ilyen helyen akarom, hogy megtudd. Ráadásul egy barátod előtt – erre Rafael lerakta a súlyzót, majd felült és közelebb húzta magához Pálmát.

- Ugye, nem vissza akartad adni azt a Szonjaféle csókot?

- Nem, nem csaltalak meg. És soha nem is foglak.

- Ennek örülök – mondta, majd megcsókolta Pálmát.

- Ezt folytassuk az után, mikor már lezuhanyoztál. Nem azt mondom, hogy így nem vagy kellően vonzó, de inkább ölelnélek át zuhanyzás után.

- Értem én. Ezt befejezem, és mehetünk!

- Rendben – erre Rafael visszafeküdt. – Viszont, adok egy kis energiát – mondta Pálma, majd leguggolt Rafael mellé és megcsókolta.

- Szerintem ezért a csókért élek.

- Nem lehetne úgy beszélni, hogy ne kezdjek el hányni? – Kérdezte a másik fiú.

- Ugyan, Martin! – Mondta Rafael. – Ne mondd, hogy a barátnőddel nem így beszéltek!

- Ki mondta, hogy mi beszélünk egymással?

- Pálma! Menj egy kicsit odébb, hogy előbb végezzek!

- Rendben, csak még valami hiányzik – újra megcsókolta Rafaelt, majd visszaült a padra.

Fél órával később, Rafael felállt a súlyzóktól, majd odarohant Pálmához. Felállította a lányt, majd megcsókolta. Kivezette Pálmát az öltözőbe, majd leültette egy székre. Rafael gyorsan elment zuhanyozni, majd felöltözött és odament Pálmához.

- Hova szeretnél menni? – Kérdezte.

- A kávézóban voltunk először, úgyhogy most is odamegyünk!

- Mit szeretnél elmondani?

- Felkészítelek a jövő hétre. Egy hét múlva lesz a születésnapod és a harmadik hónapfordulónk.

- És Valentin nap – mondta, majd megcsókolta Pálmát.

- Szerintem elég lesz, mielőtt tényleg kirakok ide mindent – nevetett Martin. Pálmának hirtelen elakadt a lélegzete, mert Martinon összesen egy törölköző volt, de az is a nyakában.

- Martin! – Szólt rá Rafael, majd Pálma elé, hogy a lány ne lásson semmit. – Könyörgöm, vegyél fel valamit!

- Nyugalom, csak vicc volt!

- Rossz vicc! – Mondta Pálma. – Nagyon rossz vicc!

- Gyere, menjünk! – Mondta Rafael, majd gyorsan kivezette Pálmát. – Bocsánat! Nem tudtam, hogy megint ezt fogja csinálni. Valahányszor velem jön egy lány, mindig játssza magát.

- Ki volt itt még veled?

- Hanyagoljuk ezt a kérdést, mert úgyis tudod a választ. Inkább menjünk! Hova is megyünk?

- A kávézóba – a válaszra Rafael magához húzta Pálmát és megcsókolta. – Ezt miért kaptam?

- Mert vagy. Itt van szinte a szomszédban a kávézó. Sétáljunk, vagy menjünk kocsival?

- Inkább kocsival, mert meg kell néznem valamit.

- Mire ez a titkolózás?

- Majd meglátod! Remélem nem lesz hiábavaló a fáradozásom.

- Menjünk!

Rafael beült az autójába, Pálma pedig beült mellé. Tíz perc alatt odaértek a kávézóhoz. Leültek a megszokott asztalukhoz, majd rendeltek maguknak egy-egy kávét. Mikor kihozták, Pálma belefogott a mondanivalójába:

- Rafael, muszáj elmondanom valamit!

- Biztos, hogy nem visszaadod azt a csókot?

- Kinézel ilyet belőlem? – Kérdezte, mire Rafael megcsókolta őt.

- Természetesen nem. Csak többször akarom hallani.

- Nem félsz, hogy lebukunk itt?

- Nem. Már nem félek. Csak mondd már, hogy mi olyan fontos!

- Eleget akarsz tenni anyukád kérésének azzal a cikkel kapcsolatban?

- Igen. Ha ő boldog, akkor én is az vagyok.

- És te mit szeretnél születésnapodra?

- Nem tudom.

- Akarsz engem? Szeretnéd, hogy én legyek az ajándékod?

- Miről beszélsz? – Rafael hirtelen megijedt.

- Rafael, én… - Pálma nem merte befejezni a mondatot.

- Vezess rá!

- Rendben – Pálma megcsókolta Rafaelt, majd a fiú combjára tette a kezét és óvatosan feljebb húzta rajta.

- Te jó ég! – Rafael hirtelen keresztbe tette a lábát és megint erősen koncentrált. – Ezt te mikorra is tervezted be?

- Mához egy hétre. A születésnapodra. Mit gondolsz? Menni fog?

- Nem is tudom. Pálma, én szeretlek, de ezt én nem tudom, hogy menni fog-e.

- Miért nem? Mi a baj?

- Mert félek, hogy baj lesz belőle. Én nem akarok neked rosszat. Nem akarom, hogy baleset történjen.

- Baleset?

- Igen, mert mi lesz, ha nem tudunk jól védekezni?

- Baleset? – Pálmát szíven szúrta ez a szó. – Balesetnek neveznéd, ha történne velünk egy olyan csoda, mint egy kisbaba? – A lány szemébe hirtelen könnyek gyűltek. – Nem vagyunk már gyerekek, Rafael. Én nagyon örülnék egy babának. Viszont mindent részletesen megbeszéltem Angélával. Kaptam sok tanácsot tőle. Te viszont, csak annyit tudsz mondani, hogy nem akarsz egy balesetet?

- Pálma, sajnálom! – Mondta, majd magához ölelte a lányt. – Kérlek, bocsásd meg ezt a butaságom! Többé nem mondok ilyet, esküszöm!

- Én már egy hónapja tudom, hogy ez egy jó dolog lenne. Te meg azt mondod, hogy nem akarod, mert félsz, hogy baleset lesz belőle.

- Jó, igazad van. Kapok gondolkodási időt, hogy elfogadom-e az ajánlatot?

- Az a leggyorsabb és legbiztonságosabb, ha most megbeszéljük.

- Rendben. Én tényleg nagyon szeretlek, csak ez most nagyon hirtelen jött nekem.

- Az bezzeg nem jött hirtelen, hogy csókolgasd a nyakam félmeztelenül.

- Ugyan, Pálma! Az reflexből jött.

- Ez is egy olyan dolog. És én már akkor tudtam, hogy ezt akarom, mikor három hónapja, jöttünk haza a klubból és te azt mondtad, hogy ne csókolózzunk a hátsó ülésen.

- És te ezt hol akarnád csinálni? Merthogy nálam nem lehet, nálad sem, a szálloda pedig drága.

- Autó? Hiszen ha le lehet hajtani a hátsó ülés támláját, akkor az jó, nem?

- A kocsimban akarod?

- Persze. De, ha nem akarod, hogy ott legyen és van másik ötleted, akkor szólj!

- Nincs másik ötletem, csak egy kocsiban akárki megláthat és… - Rafael ekkor jött rá Pálma tervére. – Ezért kérdezted meg előtte, hogy fontos-e a cikk, ugye?

- Igen. Két legyet ütsz egy csapásra.

- A cikk és még mit?

- Megkapsz engem. Ez egy fontos dolog. Olyannal kell először csinálnom, akit szeretek. Olyannak kell lennie az elsőnek, amire örökké emlékezni fogok és, amit nem bánok meg, soha. És én úgy érzem, eljött az ideje. Én késznek érzem magam.

- Én viszont nem tudom, hogy mit akarok. Még egyszer sem gondolkodtam el rajta. Mármint képzeltem már el, de még sosem gondoltam végig.

- Nézz rám, és úgy mondd, hogy nem lehet! Nem történne semmi, mert mindenféle védekezési módszer létezik már. Csak nézz rám és döntsd el, hogy akarsz-e engem, vagy sem!

- Pálma!

- Kérlek, nézz rám, és úgy mondd! – Erre Rafael mélyen Pálma szemébe nézett.

- Pálma! – Egyik kezét a lány arcára tette, majd közelebb húzta. – Akarlak! – mondta végül, majd megcsókolta Pálmát.

- Most ezt, ugye, nem csak azért mondtad, mert én akarom.

- Nem. Amint a szemedbe néztem, tudtam, hogy én is akarom, csak nem vallottam be még magamnak. Most azonban már tudom.

- Rendben. Hogy csináljuk?

- Nyolckor ott leszek a házatoknál. Elviszlek egy kihalt helyre. Nem olyan fontos az a cikk. A lényeg az, hogy ne zavarjon be semmi. Az éjszaka csak kettőnké.

- Imádom, amikor ilyen vagy – nevetett Pálma, majd megcsókolta Rafaelt.

- Milyen volnék?

- Titokzatosan vonzó.

- Ezt én szoktam mondani neked. Lopni nem szép dolog. Főleg nem szöveget – elmosolyodott, majd megcsókolta Pálmát.

- Bocsánat. Te meg a személyiségem utánoztad egy pillanatra.

- Mivel eléggé hasonlítunk egymásra, ezért nem utánoztalak, csak én is ilyen vagyok.

- Hozzád akarok bújni!

- Miért nem teszed?

- Mert Kristóf most lépett be az ajtón és erre jön.

- Sziasztok – Kristóf csakugyan odament hozzájuk. – Pálma, csak azt akartam megkérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem és a többiekkel valahová jövő héten ilyenkor?

- Más dolgom lesz – erre a mondatra Rafael nevetni kezdett.

- Mi olyan vicces?

- Pálma válasza – nevetett tovább Rafael.

- Rafael, te nem szereted Szonját, ugye?

- Nem, miért?

- Csak történt valami – mondta, majd elment.

- Ennek nem volt semmi értelme.

- Nézd a jó oldalát! – Mondta Pálma. – Legalább félig boldognak tűnt.

- Ezt én is észrevettem. Lehet, hogy összejöttek Szonjával?

- El tudom képzelni.

- Most már idebújhatsz – Pálma elmosolyodott, majd szorosan átölelte Rafaelt.

- Remélem, hogy az autóban is így fogsz ölelni!

- Nem. Ott még jobban foglak ölelni.

- Ennek örülök.

Címkék: Szerelem Egymásnak.szánva

Egymásnak szánva 7.

 2013.06.11. 21:27

Első nap a szünet után. Pálma megint később kelt, mint szokott. Felöltözött, majd egyből rohant a házuk elé. Rafael már ott várt rá. Háttal állt a háznak, így Pálma azt gondolta, meglepi. Odaosont a fiúhoz, majd a nyakába ugrott és átölelte.

- Hiányoztam? – Kérdezte, majd Rafael elé állt.

- Tegnap este váltunk el, de igen, hiányoztál – mondta, majd megcsókolta Pálmát.

- Ilyen nyíltan, az utcán?

- Nincs itt senki. De, ha lenne, az se lenne baj. Had egye őket az irigység, hogy te az enyém vagy.

- Majd az iskolában elbújunk valahova! Én nem tudok a csókjaid nélkül élni, de azt sem akarom, hogy valaki meglássa.

- Én is így vagyok vele. Na, menjünk!

Rafael megfogta Pálma kezét. Minden sarkon benéztek, látnak-e ott ismerős arcot, de sehol sem volt senki. Pálma rábeszélte Rafaelt, hogy minden nap egy órával korábban menjenek be, hogy legyen idejük egymással lenni. Letették a holmijaikat, majd Rafael egyből a sarokba húzta Pálmát, és megcsókolta. Fél órával később meghallották a csengőt, ami a nulladik óráról csönget ki. Mivel az osztályuk fele jár ilyenre, Rafael elengedte Pálmát. A lány leült a helyére, Rafael pedig leült mellé. Mikor Angéla belépett a terembe, nyomában Arnolddal, mosolyogni kezdett, majd letette a táskáját az Arnold melletti helyre.

- Sziasztok – ment oda Rafaelhez és Pálmához.

- Bocsánat, Angéla – mondta Rafael. – Nem baj, ha ma ide ülök?

- Dehogy baj! Nyugodtan maradhatsz, csak azt akartam megkérdezni, hogy telt a szünetetek?

- Nekem jól. Pálma is éppen azt mondta, hogy jól érezte magát.

- Remek. Pálmát, majd elrabolnám az egyik szünetre, ha lehet. Mondjuk ebédre.

- Rendben – válaszolt Pálma.

- Rafael, ugye, nem gond?

- Miért lenne? – Csodálkozott a fiú.

- Csak kérdeztem – Angéla vigyorogva visszaült a helyére.

Hirtelen beözönlöttek a diákok a terembe. Mindenki elcsodálkozott rajta, hogy Rafael helyet cserélt Angélával. Mikor Szonja belépett a terembe, látványosan megölte Pálmát a tekintetével, majd leült Kristóf mellé, aki úgyszintén duzzogott. Még a tanárnő is elcsodálkozott egy pillanatra, de utána leült a székébe és belefogott az órába.

Rafael végig Pálma kezét fogta. Hirtelen egy papír repült az asztalukra. Rá volt írva Rafael neve. A fiú kinyitotta, majd komor arccal írt rá valamit és visszaadta a mögöttük ülő Szonjának. Pálma végignézte ezt az egészet. Kérdőn nézett Rafaelre, aki egy mosollyal megnyugtatta, majd cirógatni kezdte a lány kezét.

Rafael hirtelen elengedte Pálma kezét, majd kitépett egy kis darabot a füzete egyik lapjából. Rajzolgatni és írni kezdett rá. Közben arra is figyelt, hogy Pálma ne lássa a papír tartalmát. Mikor végzett odaadta Pálmának. A papírra volt rajzolva egy hatalmas szív, ebbe pedig bele volt írva az üzenet:

 

Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki követne bárhova tégedet.
Valaki szemében miattad könny ragyog,
És ez a valaki, hidd el, én vagyok!

 

Pálma mosolyogva írni kezdte a választ. A papír másik oldalára ő is rajzolt egy nagy szívet. És ő is beleírta a saját kis versét:

 

Szép szavadnak édes ízét,

ízlelgetem bókjaidat.

Ajkad forró érintését,

élvezem a csókjaidat.

 

Minden érintésed izgat.

Karjaid közt megborzongok.

Ölelésed puhán ringat.

Elkerülnek felhők, gondok.

 

Odaadta Rafaelnek, aki elkezdett halkan nevetni, majd belerakta Pálma hátsó zsebébe a papírt. Bólintott, ami azt jelentette, ő is így gondolja. Megint megjelent az arcán Pálma kedvenc, féloldalas mosolya. Rafael megfogta Pálma kezét a pad alatt. Mikor kicsöngettek, Szonja elrángatta Rafaelt Pálma mellől. Angéla odament Pálmához.

- Gyere, menjünk órára! – mondta Angéla, majd megindult az ajtó felé.

- Rendben.

- Már nem bírok ebédig várni, úgyhogy elmondom!

- Mi történt?

- Arnold áthívott magához, egy héttel ezelőtt. Ott feküdtünk az ágyán, amikor ő felvetett egy ötletet. Úgyhogy megvolt az első.

- Gratulálok – ujjongott Angélával, majd átölelte barátnőjét.

- Köszönöm. Kicsit fájt, de nagyon jól éreztem magam – Angéla hirtelen sikkantott egyet.

- Mi volt ez? – Pálma kérdésére megjelent mellette Arnold.

- Az iskolában, ha kérhetem, ne fogdoss! – Szólt rá Angéla. – A tanárok nem nézik jó szemmel, ha a diákok ezt csinálják.

- Bocsánat, de túl nagy volt a csábítás – mondta Arnold, majd átkarolta Angélát.

- Aranyosak vagytok együtt – dicsérte Pálma a párt.

- Te is az lehetnél Rafaellel, ha nem lenne köztetek Szonja. Ne hidd, hogy engem egyszer sem hipnotizáltak a… - A mellkasa elé tette a kezeit, mire Angéla megrovón ránézett. – Bocsánat! Szóval, Szonja mostanság nagyon rászállt Rafaelre. Egyfolytában csókolgatni akarja. Kétszer már sikerült is neki, de Rafael mindig nagyon távolságtartó maradt vele. Kristóf pedig nem akar vele beszélni, mióta másodszor is elmentünk abba a klubba.

- Érdekes. Nem tudom, miért.

- Pedig biztos, hogy tudod – Kristóf jelent meg Pálma mellett. Átkarolta a lány vállát, de Pálma kicsúszott a keze alól.

- Állítsd már le magad!

- Mondtam, hogy vagy én, vagy senki, de, hogyha neked nem kell a szerelem, akkor jó!

- Van szerelem az életemben, csak nem te vagy az.

- Ki?

- Nem mondom el, mert nem tartozik rád!

- Kőkemény érvelés volt – jegyezte meg Arnold. – A hölgynek igaza van, ha nem akarja, nem mondja el.

- Beszélhetnék veled, Angéla? – Kérdezte Pálma, majd behúzta barátnőjét a lánymosdóba.

- Miről lenne szó?

- Erről – Pálma előhúzta az órai üzenetet, amit Rafael írt neki. – De csak akkor nézheted meg, ha nem szólsz senkinek. Még Arnoldnak sem. Rafael sem tudhatja meg, hogy ezt elmondom neked.

- Rendben. Életemre esküszöm, nem mondom el senkinek se!

- Nézd meg! – Odaadta Angélának a papírt, aki elolvasta és nevetni kezdett. – Mi olyan vicces?

- Annyira aranyosak vagytok. Én ugyan már tudom egy ideje, de gondoltam, hogy nem akarjátok elmondani senkinek.

- Mióta tudod?

- Mikor megláttunk titeket a kávézóban. Mikor beléptünk, láttam, hogy ott csókolgat, ezért eltereltem a többiek figyelmét, hogy ne tudják meg. Aztán láttam a kávézói, a könyvesbolti, a klubbeli és a kocsiban történt csókotokat.

- Az autósat, hogy láthattad?

- Én is éppen mentem haza Arnolddal. Megláttalak titeket. Arnold azt hitte rólatok, hogy egy férfi éppen elrabol egy nőt.

- A könyvesboltit éreztem az igazinak. Majdnem elájultam közben.

- Ezek szerint jól megvagytok. Ennek örülök. Azért valljuk be, érdekes volt, amit a kávézóban csináltál. Romantikus lehetett benne lenni, de nézni furcsa volt.

- Melyikre gondolsz?

- Ide egy puszi, oda egy puszi, aztán egy jó nagy csók. Érdekes volt.

- Neki nagyon tetszett.

- Az is tetszett neki, mikor meglátott abban a fekete ruhában?

- Miről beszélsz?

- Rádnéztem és egyből tudta, mire gondolsz, mikor azt mondtad, problémája akadt a ruháddal. El tudom képzelni a reakciódat. Elvörösödsz és eltakarod az arcod. Velem is ez volt, mikor Arnoldnak volt ilyenje. Azzal próbált nyugtatni, hogy ez azt jelenti, hogy tetszik neki a ruhám.

- Pontosan így volt velem is. Annyira vicces volt, mikor az autóban próbált nem rám nézni.

- Mikor akarjátok felvállalni?

- Valentin nap után, mert szeretnék valami olyat adni neki, amibe nem rondíthat bele Szonja, vagy Kristóf. Mennyi ideje vagy együtt Arnolddal?

- Úgy három hónapja. Miért?

- Mert mi is akkor leszünk együtt nagyjából három hónapja.

- Csak nem? Hol akarod csinálni vele? Nálatok biztos, nem lehet. És nem hiszem, hogy úgy akar hazaállítani egy lánnyal. Szállodába meg nem mehettek, mert drága.

- Azt reméltem, tudsz tanácsot adni. Nem csak a hellyel, hanem mindennel kapcsolatban.

- Figyel, Pálma! Ehhez nem elég öt perc. Délután átmegyek hozzátok és megbeszéljük, jó?

- Rendben. Csak az a fontos, hogy ne szólj neki erről! Senki sem tudhatja meg.

- Bízhatsz bennem.

Kimentek a mosdóból. A két fiú eddig ott várt rájuk, de most már Rafael is ott volt. Arnold egyből megcsókolta Angélát. Kristóf, amint Pálma odaállt Rafael mellé, elment.

- Mi baja van? – Kérdezte Rafael Kristóf után mutatva.

- Mérges, mert Pálma visszautasította – magyarázta Arnold. – Már a klub óta ilyen. Pálma nem hagyta, hogy megcsókolja, vagy megfogja a kezét. Nagyon dühös.

- Így járt!

- Ha megver, annak ez a következménye – mondta Pálma. – Nem kellett volna megütnie, amiért nem feküdtem le vele.

- Ezt eddig miért nem mondtad? – Kérdezte Rafael. – Azt mondtad, hogy kiabált veled és meg akart ütni. Azt nem mondtad, hogy meg is ütött. Miért nem szóltál?

- Mert már az előbbiektől is ideges lettél. A kiabálás is felzaklatott téged.

- Ha még egyszer eszébe jutna ilyen, nyugodtan szólj nekem! Én elintézem.

- Érdekes, hogy mennyire védeni akarod Pálmát, mikor Szonjával csókolóztál – mondta Arnold.

- Mikor csinálta ezt? – Kérdezte Pálma.

- A múltkor a folyosón, a klubban és az előbb.

- Gyűlöllek, Rafael! – Pálma sírva fakadt és kirohant az iskola elé. Angéla futott utána.

- Jól van! – Leült Pálma mellé és úgy nyugtatta. – Ne sírj! Lehet, hogy megint Szonja mászott rá.

- Haza akarok menni! Nem akarok itt maradni!

- Rendben. Hazakísérlek! – Felállította Pálmát, majd elvezette a házához és felsegítette az emeletre. – Nem kell sírnod! Vannak a világon Rafaelnél jobb fiúk is.

- Csak az a baj, hogy én még így is őt szeretem – Pálma leült az ágyára. – Miért nem vagyok képes tényleg utálni őt? Miért nem tudok legalább egy kis haragot ébreszteni iránta.

- Nem tudom. Próbálj meg megnyugodni! Lehet, hogy megint Szonja mászott rá.

- Akkor miért nem volt képes legalább ennyit elmondani?

- Fiúból van. Félt, hogyha elmondja, akkor elveszít. Nagyon szeret téged.

- Pálma! – Hallották Rafael hangját az ablak alól. Mindketten kinéztek, és csakugyan Rafael állt a hóban.

- Hagyj békén! – Kiáltott ki neki Pálma.

- Bebizonyítom, hogy szeretlek, aztán, ha akarod, elmegyek – letérdelt a hóban. – Pálma, nem az történt, amire gondolsz. Én esküszöm, hogy nem voltam benne a csókban. Csak Szonja próbált behálózni. Kérlek, higgy nekem, én drága Babaarcú Démonom!

- Gyere be és megbeszéljük!

- De zárva van az ajtó.

- Tudom. Találd meg a módját, hogy bejuss!

- Te kérted!

Rafael felmászott a Pálma ablaka mellett álló fára, majd végigkapaszkodott az egyik ágon, hogy elérje az ablakot. Megfogta az ablakpárkányt, de közben lecsúszott a faágról. Görcsösen kapaszkodott a felső párkányba. Pálma hirtelen behúzta őt a házba. Rafael ott feküdt a padlón, Pálma lába előtt.

- Kérlek, bocsáss meg nekem! – Mondta, majd felállt. – Pálma, nekem te vagy ég és föld. Nem akarlak elveszíteni. Te vagy a legszebb ajándék, amit valaha kaphattam.

- Ajándék volnék?

- Igen. És örökre az maradsz nekem. Örökké veled akarok lenni.

- És megint ott tartunk, hogy én megbocsátok neked, te meg majd megint Szonja áldozata leszel.

- Szóval, megbocsátasz?

- Meg – erre Rafael a két keze közé zárta Pálma arcát, majd megcsókolta a lányt.

- Annyira imádlak.

- Tudom. Csak Szonja ne lenne olyan nyomulós.

- Itt akarok maradni! Veled akarok lenni!

- Nem. Én maradok, te pedig menj vissza az iskolába és mond meg Szonjának, hogy nem kell neked!

- Nem akarlak itthagyni!

- Kérlek! – Pálma szemében valami felcsillant. Rafael ezt észrevette és újból megcsókolta a lányt.

- De iskola után egyből ide fogok jönni!

- Rendben. A kulcs ki van akasztva az ajtó mellé – Rafael kiment a szobából, majd visszament az iskolába.

- Nagyon szeret téged – mondta Angéla.

- Igen. Ezért szeretném magaménak tudni.

- Mit akarsz tudni? – Pálma és Angéla leültek az ágyra.

- Ti hogy csináltátok? Részletesen mondd el!

- Mint mondtam, áthívott magához. Bementünk a szobájába és leültünk az ágyára. Ő bezárta az ajtót és bekapcsolt valami zenét, hogy a szülei ne zavarhassanak. Én végigfeküdtem az ágyán, ő meg fölémmászott és megcsókolt. Lassan kigombolta a ruhámat, aztán levette rólam. Ő is levetkőzött, majd újra megcsókolt. Aztán csak úgy megtörtént. Kicsit fájt, de csodálatos volt, mert olyasvalakivel volt, akit szeretek. Azóta sem bántam meg.

- Hogy lehet elkerülni a nemkívánatos következményeket?

- Ennyire félsz tőle?

- Nagyon. Nem tudok róla semmit. Anyámék nem beszéltek nekem róla soha.

- Figyelj! Ahhoz, hogy elkerüld a terhességet, betegségeket, sok módszer létezik. Van egy fajta gyógyszer, amitől lehetetlen lesz a terhesség. Ugyanerre és még a betegségek ellen jó az óvszer.

- De honnan szedjek én ilyeneket?

- Majd én adok neked. A gyógyszerre allergiás vagyok, úgyhogy azt nem tudok adni.

- Nem baj. És milyen érzés lesz?

- Azt nem lehet előre tudni. Nekem jó volt, de nem tudhatom, hogy neked milyen lesz. Kicsit felpezsdítheted zenével, meg mindenféle dologgal. Te tudod, hogy milyet akarsz elsőnek.

- Gyertyák, rózsaszirmok, lassú zene. Ezekkel álmodtam egyszer.

- Szép lehetett.

- Mit vennél fel egy ilyenre?

- Itt nem számít annyira a ruha. Úgyis leveszitek. De, ha azt akarod, hogy ne legyen túl hosszú a rákészülés, akkor valami lenge dolgot vegyél fel! Minél rövidebb, annál jobb.

- És, ha nem történik meg az, ami miatt későn érkeztünk a klubba?

- Akkor sincs baj. Erre is van már tabletta.

- Biztos?

- Igen.

- Én nagyon szeretném, ha tökéletes lenne. Csak tudnám, hol csinálhatjuk!

- Autóban?

- És akkor hova férnek a gyertyák?

- Erre is van megoldás. Vannak elemmel működő műgyertyák. A kocsi hátsó ülését pedig le lehet hajtani, így el tudtok feküdni rajta.

- Köszönöm, Angéla.

- Rám számíthatsz!

- Még valami?

- Biztos, hogy neki kell levennie a te ruháid, ezért valami olyat válassz, amit könnyű levenni! Nem jó dolog, mikor azzal megy el tíz perc, hogy levegye a pólód.

- Akkor mit vegyek fel?

- Egy nagyon kivágott blúzt, egy rövid szoknyát.

- Biztos jó lesz?

- Igen. Ha már ennyire felkészülsz, csak nem lehet rossz.

- Annyira félek, de annyira akarom. Miért van ez?

- Mert szereted Rafaelt. Félsz, hogy rossz lesz, de meg akarod tenni, hogy hozzákösd magad.

Eztán Angéla egész délelőtt Pálmával maradt, és mindent elmagyarázott neki erről az egészről. Délután, mikor Rafael megjelent, elköszönt és elment. Pálma ott ült az ágyon tovább, Rafael pedig odament mellé.

- Kit csókoltál meg már megint? – Kérdezte Pálma. – Olyankor szoktál ilyen csöndes lenni.

- Most csak romantikussá akartam tenni a pillanatot – mondta, majd megcsókolta Pálmát. – Feküdj az ágyra!

- Miért?

- Csak feküdj az ágyra! Úgy sokkal szenvedélyesebb lesz.

- De most még nem akarok lefeküdni veled.

- Tudom. Én se veled. Csak azt akarom, hogy feküdj le az ágyra.

- Rendben – mondta Pálma, majd felfeküdt az ágyra. – Annyira vártam már, hogy gyere – Rafael ekkor Pálma fölé mászott.

- Már itt vagyok, úgyhogy kezdhetjük – mondta, majd elkezdte Pálma nyakát csókolgatni.

- Istenem! – Nyögte Pálma, mire Rafael elhajolt a lány nyakától.

- Nem jó?

- Pont az a baj, hogy túl jó. Félek, hogy megjönnek a szüleim, és pont akkor jön rám egy nyögésroham.

- Bezárjam az ajtót?

- Nem. Félre fogják érteni. Folytathatod, de, ha becsapódik az ajtó, akkor hagyd abba!

- Folytathatom? – Csodálkozott Rafael.

- Akkor mondom így: azt akarom, hogy folytasd! Most azonnal.

- Így már mindjárt más – elmosolyodott, majd Pálma nyakához hajolt és elkezdte csókolgatni.

Egy órával később megérkeztek Pálma szülei, de ezt nem lehetett hallani, mert direkt halkan jöttek be. Tudták, hogy Pálma itthon van. Arnold hívta fel őket, hogy Pálma rosszul lett és hazament. A szülők csöndben nekiláttak a dolguknak. Pálma anyja nekiállt főzni, az apja pedig a postát nézte át.

Eközben a szobában, Pálma elkezdte gyűrögetni Rafael pólóját. A fiú nagyon kimelegedett, ezért levette a pólóját. Erre Pálma szorosan magához húzta Rafaelt, aki megint elkezdte csókolgatni a lány nyakát. Ekkor Pálma hangosan felnyögött, s erre a szülei is felfigyeltek.

Mindketten felmentek Pálma ajtajához, majd az apja benézett a kulcslyukon. Onnan azonban nem látott semmi, ezért benyitott. Rafael elengedte Pálmát és felült. Pálma is felült. Mindketten céklavörösek lettek.

- Pálma, az egyik barátod azt mondta nekünk, hogy rosszul vagy – csodálkozott Pálma anyja.

- Anya, ez csak… - Pálma nem bírt magyarázkodni a szégyentől.

- Elnézést kérek! – Mondta hirtelen Rafael. – Csak elragadtattuk magunkat.

- Igen – helyeselt Pálma.

- Nem baj gyerekek, de legközelebb szóljatok és zárkózzatok be! – Mondta Pálma apja. – Ugye te voltál az, aki múltkor hazahozta Pálmát?

- Igen, én voltam – mondta Rafael.

- Gyertek le a nagyszobába! – Kérte Pálma anyja. – Beszélni szeretnénk veletek.

- Rendben – mondta Rafael, majd felsegítette Pálmát és követte a szülőket lefelé.

- Üljetek le! – Rafael és Pálma erre leültek a kanapéra.

- Nem vehetném legalább vissza a pólómat? – Kérdezte Rafael. – Kínos, hogy így ülök itt.

- De, persze – erre Rafael gyorsan felkapta a pólóját. – Mi történt odafent?

- Hölgyem, mi csak elragadtattuk magunkat. Nem történt semmi komoly.

- Nyugodj meg, drágám! – Szólt rá Pálma apja az anyára. – Ő egy rendes fiú.

- Köszönöm, uram.

- Mindazonáltal, ugye, tudjátok, hogyha egyszer több történik ennél, óvatosnak kell lennetek?

- Honnan tudhatnám, mikor nem beszéltetek nekem erről soha? – Kérdezte dühösen Pálma. – Rafael még csak tudja, mert előtte nem titkoltak el egy ilyen dolgot a szülei. Míg Angéla el nem mesélte, hogy ő már csinálta, addig azt sem tudtam, hogy lehet ilyet.

- Kicsim, mi csak meg akartunk óvni.

- Mitől? Attól, hogy szeressek valaki olyat, mint Rafael? Még ugyan meg sem fordult a fejemben ilyen, de egy normális lány már mindent tud erről, ha betölti a tizennégyet. Én itt ülök tizenhét évesen, és mindent Angélától tudtam meg, mert a szüleim féltenek egy ilyen dologtól.

- Pálma, nem tudtuk, hogyan mondjunk el egy ilyen dolgot – magyarázkodott az anyja. – Féltünk, hogy megijedsz tőle, vagy ilyesmi. Nincs kifogásunk ez ellen a fiú ellen, akinek még a nevét sem tudjuk, mert nem mutattad be nekünk.

- Ő Fehér Rafael, a barátom.

- Ismerős neved van, fiacskám – mondta Pálma apja. – Mintha már hallottam volna.

- Apám birkózó, úgyhogy onnan lehet ismerős a név – mondta Rafael. – A nyár végén vonult vissza.

- És te ugyanazt fogod csinálni, mint ő?

- Nem. Nekem az irodalom a mindenem. Nem vagyok oda az erőszakért.

- Akárcsak Pálma.

- Ezt eddig miért nem mondtad el? – Kérdezte a lány.

- Mert Szonjának elmondtam, és most látod, hogy milyen lett – magyarázkodott Rafael. – Neki csak a pénzem kellett, meg a hírnév. Szerinted, miért rohan utánam az összes lány? Hát biztos, nem azért, mert jól nézek ki. Nekik minden híres fiú jól néz ki. Neked viszont én tetszettem, nem a milliók. Te önmagamért szerettél. Te voltál az első lány, akit nem kaphattam volna meg egy csettintésre. Te voltál az első lány, aki képes volt haragudni rám. Ha most elmennénk innen egy fotósokkal teli helyre, és mindenki megtudná, hogy veled vagyok, akkor is próbálkoznának a lányok. Csakhogy én nem akarlak elveszíteni.

- Ezt mondhattad volna előbb is. Nem néztem volna rád máshogy. Nem lenne tele a szobám a képeiddel.

- De képes voltál két órán keresztül nézni a fényképét a számítógépeden – mondta Pálma anyja.

- Mit csináltál? – Nevetett a fiú.

- Az még akkor volt, mikor találkoztunk – mondta Pálma. – Kíváncsi voltam, hogy ki vagy, de nem találtam rólad semmit, úgyhogy maradtam a képednél.

- Néha azt kívánom, hogy ne legyenek fényképezőgépek.

- Miért? – Kérdezte Pálma apja.

- Mert, mióta apám visszavonult, egész nap lógnak a nyakamon. Minden nap bujkálnom kell előlük, ha Pálmával akarok lenni. Anyám minden nap nézi, hogy mikor lesz végre egy botrányom, mint minden rendes sztárgyereknek – erre a mondatra Pálma hirtelen felkapta a fejét. – Ismerem ezt a nézést. Mit találtál ki?

- Azt most nem mondhatom el – jelentette ki Pálma. – Nagyon akarja anyukád azt a cikket?

- Igen. Anya modell, apa birkózó, én meg átlagos vagyok. Azt akarja, hogy legalább tudjon rólam a világ.

- Csak ennyit akartam tudni.

- Miért nem mondod el? Már a legutóbbi buli óta titkolózol előttem.

- A születésnapi meglepetést nem szokás elmondani.

- Ebben sajnos igaza van – mondta Pálma apja. – Pálma visszahúzódó lány, de kőkeményen tud érvelni a saját igaza mellett.

- Tapasztaltam már – nevetett Rafael.

Címkék: Szerelem Egymásnak.szánva Bocsánat

Egymásnak szánva 6.

 2013.06.10. 19:49

Pálma reggel a telefonja csörgésére ébredt fel. Rafael küldött neki egy üzenetet. Végigolvasta, majd nevetni kezdett. Rafael ezt írta le neki:

 

Jó reggelt! Azt akartam, hogy velem ébredj. Remélem, sikerült. Nagyon szeretlek. Találkozzunk két óra múlva a kávézóban!

 

Pálma mosolyogva lezuhanyozott, majd felöltözött. Olvasott egy keveset, majd megindult a kávézó felé. Még be sem lépett az ajtón, Rafael jelent meg mögötte és átölelte. Pálma nevetve mászott ki a fiú szorításából.

- Sikerült a tervem? – Kérdezte a fiú.

- Igen. Te keltettél fel.

Bementek a meleg kávézóba, majd leültek a szokott helyükre. Rafael rendelt mindkettőjüknek egy-egy bögre forrócsokoládét. Miután kihozták, Rafael ismét dicsérni kezdte Pálma kinézetét. Ezután csókolgatni kezdte a lányt.

- Hagyd abba! – Nevetett Pálma. - Mindenki minket néz.

- Had nézzenek! – Mondta, majd tovább csókolgatta Pálmát.

- Te jó ég! – Erre Rafael már felkapta a fejét.

- Mi a baj?

- A barátaid éppen most jönnek be.

- Mitől félsz ennyire?

- Kristóftól.

- Nem lesz semmi baj – erre Pálma elbújt az asztal alá. – Most meg mit csinálsz?

- Ne szólj hozzám! Még rájönnek, hogy mit csinálunk itt.

- Szia, Rafael – jött oda Angéla, és vele együtt a többiek is.

- Sziasztok – Rafael hirtelen ugrott egyet.

- Mi volt ez? – Kérdezte Kristóf.

- Semmi. Mi lett volna?

- Érdekesen viselkedsz.

- Én ugyan nem – Rafael újra ugrott egyet.

- Ez egy nagyon ócska hazugság volt, Rafael – mondta Arnold.

- Nem hazudtam.

- Kié a másik kabát? – Kérdezte Szonja.

- Itt csak egy kabát van – mondta, majd benyúlt az asztal alá.

- És a bögre?

- Én iszok két adagot.

- Kit rejtegetsz te itt? – Kérdezte Angéla.

- Senkit.

- Rafael, ne hazudj! Nem hiszem el, hogy te egy piros, női kabátban jársz – azzal felemelte a kabátot.

- Nem mondtam, hogy az enyém.

- Nem Pálmán láttam ezt a kabátot? – Kérdezte Arnold.

- Hol van Pálma? – Kérdezte Angéla.

- Itt – Pálma megpróbált felülni, de beverte a fejét az asztalba. A fejét vakargatva ült föl.

- Mit kerestél te ott? – Nevetett Arnold.

- Semmit. Leejtettem valamit.

- És azt tartott tíz percig felvenni? Gyenge hazugság.

- Csak elbújtam, hogy ne lássatok meg.

- Mikor békültetek ti ki ennyire? – Kérdezte Szonja.

- Egy hete – válaszolt Rafael. – A felolvasóesten. Hiszen neked mondtam.

- Nahát! – Mondta unottan Kristóf. – Jöhet az újabb vita.

- Most állítsd le magad!

- Miért? Hiszen minden alkalommal összevesztetek.

- Az már a múlté. Már sokkal jobban bízunk egymásban.

- Ennek örülök – mondta Angéla. – Mit csináltok ti itt?

- Beszélgetünk. Pálma segítséget kért tőlem a tanuláshoz. Azt mondta, nem megy neki a fizika. Nekem jól megy és gondoltam, segítek neki.

- Akkor jó fizikázást – mondta Kristóf. – Jól nézel ki, Pálma. Tetszik a pulóvered.

- Köszönöm – válaszolt a lány.

- Mi nem is zavarunk tovább – mondta Angéla, majd elvezette a társaságot.

- Ez nem sokon múlt – sóhajtott fel Pálma.

- Kristóf, csak nem megdicsért téged? – Kérdezte Rafael.

- Nem fogok egy dicséret miatt beleszeretni. A te dicséreteid mások, mint az övéi. Megkérhetlek rá, hogy legközelebb ne ugrálj ennyire?

- Háromszor tapogattál le rajtam mindent. Mit tehettem volna?

- Véletlen volt. Bocsánat.

- Nem haragszom. Csak annyit kérek engesztelésül, hogy most szorosan ölelj meg.

- Neked bármit – mondta, majd eleget tett Rafael kérésének. – Nagyon szeretlek, Rafael.

- Én is téged. Hányadika is van ma?

- Huszonhárom. Miért?

- Azt hiszem elfelejtettem valamit.

- Mit? – Ekkor Rafael fölnézett, majd egyik kezével közelebb húzta magához Pálmát.

- Bocsánat, ha nem akartad még, de muszáj lesz – mondta, majd megcsókolta a lányt.

- Miért volt muszáj ezt megtenni?

- Nézz föl!

- Fagyöngy? Ezt felejtetted el?

- Karácsony előtt egy nappal, mindig ki vannak rakva. Remélem, jó volt! Nem akarom, hogy úgy emlékezz az első csókunkra, hogy életed legborzalmasabbja volt.

- Tökéletes volt – mondta Pálma, majd megcsókolta Rafaelt. – Veled minden tökéletes.

- Mit szeretnél karácsonyra?

- Már mindent megkaptam, ami kell. De egy dolog még hiányzik.

- Mi?

- Egy romantikus randevú, - adott egy puszit Rafael arcára - amin csak ketten vagyunk, barátok nélkül – még egy puszit adott neki, de most az arca másik oldalára. - Teljesen mindegy, hol, csak az számít, hogy ketten legyünk – megcsókolta Rafaelt.

- Te aztán tudod, miként vegyél rá valamire egy fiút – nevetett Rafael.

- Nem volt jó?

- Dehogynem. Csak hirtelen jött. Olyan más vagy így.

- Jó vagy rossz értelemben?

- Mindenképpen jó. Nem akarsz elmenni valahova, ahol nyugodtan csókolózhatunk egy kicsit?

- Maradjunk csak!

- Már nem félsz Kristóftól?

- Nem annyira. Valamiért bátrabbnak érzem magam.

- Ne várjuk meg, amíg elmennek?

- Nem muszáj – mondta, majd megcsókolta Rafaelt.

- Vigyázz! Erre jönnek.

- Rafael, Pálma! – Jöttek oda Angéla és a többiek. – Nem akartok eljönni velünk megnézni egy filmet?

- Most dolgunk van – válaszolt Rafael. – Pálma nagyon jó akar lenni fizikából.

- Akkor mindegy – mondta Arnold. – Rafael nélkül nem olyan vicces. Csak ő tud olyan jókat közbeszólni.

- Emlékezetem szerint te is jókat tudsz mondani.

- Csatlakozhatunk hozzátok? – Kérdezte Szonja.

- Persze – válaszolt Rafael, miután némán megbeszélte Pálmával.

- Remek – Szonja szorosan leült Rafael mellé, aki próbált minél közelebb ülni Pálmához.

- Miről beszélgettetek? – Kérdezte Angéla.

- Éppen a biológiát vettük át – mondta Rafael, mire Pálma elfojtott egy nevetést.

- Nem úgy volt, hogy fizikáztok?

- Csak volt egy rész a biológiában, amit Pálma nem értett – óvatosan, hogy a többiek ne lássák, átkarolta Pálma derekát.

- Annyira édes tőled, hogy segítesz egy lánynak megérteni a biológiát – mondta Szonja, majd rárakta a kezét Rafael combjára.

- Én csak elmagyaráztam neki valamit – Rafael megfogta Szonja kezét, és felrakta az asztalra. – Ezt pedig, kérlek, fejezd be! Tudtommal nem vagyunk együtt, Szonja.

- Itt az ideje, hogy változtassunk ezen! Tudom, hogy te is akarod. Ne tagadd! Mindent látok a szemedben.

- Szonja, fejezd már be! – Mondta Pálma, majd felpattant és, kabát nélkül, kiment.

- Ezt akartad elérni, ugye? – Rafael felkapta mindkét kabátot, majd kiment Pálma után.

Kiabálni kezdte Pálma nevét, de nem találta őt sehol. Körbement az egész falun, mire eszébe jutott, hogy hol szokott lenni Pálma, ha szomorú. Olyan gyorsan futott a könyvesboltba, amennyire csak bírt. Mire odaért, már majdnem elájult. Bement az ajtón és odaállt a könnyes szemű Pálma elé.

- Pálma! Én… Várj egy kicsit! – Rafael gyorsan kifújta magát, majd újból belekezdett: - Miért futottál el?

- Amiket Szonja mondott… - Kezdte, de Rafael egy csókkal félbeszakította.

- Ugye, nem gondolod, hogy igazak lennének? Én mondtam, hogy csak téged szeretlek.

- Csak szíven ütöttek a szavai. Benned bízom, benne nem – Pálma viszonozta a csókot.

- Gyerekek! – Szólt oda a bácsi.

- Ugye, nem baj Alexander bácsi? – Kérdezte Rafael.

- Na jó! Ameddig Pálmácska boldog, addig nyugodtan csinálhatjátok, amit akartok.

- Köszönjük – Rafael visszafordult Pálmához. Arcán megint megjelent a féloldalas mosolya.

- Ilyenkor alig tudok ellenállni neked – mondta Pálma, majd megcsókolta Rafaelt.

A fiú beletúrt Pálma hajába, majd szorosan átölelte. Alexander bácsi inkább átment a másik szobába, hogy ne zavarja a két tinédzsert. Odakint már javában sötét volt. Hirtelen azonban még a hó is elkezdett hullani. A kandallóban ropogott a tűz. Rafael gyengéden simogatta Pálma hátát, Pálma pedig forrón csókolta őt.

- Ez volt életem eddigi legjobb csókja – mondta Pálma.

- Nekem is. Mármint, valljuk be, Szonja úgy csókol, mintha éppen egy tányért nyalna ki.

- Kristóf ugyanilyen. De most ne rólunk beszéljünk!

- Akkor miről?

- Ki mondta, hogy beszélni akarok?

- Értem én – mondta, majd megcsókolta Pálmát.

- Ott vannak a többiek – Rafael elengedte Pálmát, majd megfordult. A többiek tényleg ekkor léptek be a könyvesboltba.

- Pálma! – Kristóf odarohant a lányhoz, majd átölelte. Pálma azonban kivergődte magát az ölelésből. – Bocsánat, csak megijedtünk. Olyan sok időre eltűntél.

- Rafael sem volt meg – mondta Pálma. – Őt nem kerestétek?

- Nagy fiú már. Tud vigyázni magára. Te viszont törékeny vagy.

- Semmi bajom.

- Nem akartok visszajönni a kávézóba?

- Nem – válaszolt Rafael. - Most dolgunk van. Megígértem Pálmának, hogy elviszem egy klubba.

- Igen – hazudott a lány.

- Mehetünk mi is? – Kérdezte Szonja.

- Persze csak, ha nem zavarunk – fejezte be Angéla.

- Persze, jöhettek – mondta Pálma.

- Ha jó a társaság, a buli is jó lesz – egészítette ki Rafael.

- Tudnál segíteni, hogy mit vegyek fel? – Kérdezte Szonja, majd kacsintott egyet.

- Már Pálmának mondtam igent.

- Melyik klubba mentek? – Szonja a legnagyobb haraggal nézte Pálmát.

- Amelyikben legutóbb voltunk.

- Pálma már nem fél a tömegtől? Mert ott biztosan sokan lesznek, és biztos, hogy az a perverz férfi is megint ott lesz.

- Majd én vigyázok rá. Legutóbb sem lett semmi baja.

- És ki lesz a párod? – Szonja hozzásimult Rafaelhez. – Tudom, hogy ki lenne a legjobb választás. Most legalább bepótolhatod, hogy elfelejtettél meghívni a múltkor.

- Én igazából Pálmára gondoltam. Legutóbb is jól megvoltunk. Persze csak, ha akar velem jönni.

- Mi mást mondhatnék, mint igent? – Nevetett Pálma. – Legutóbb is jól éreztem magam veled.

- Őt hívtad meg a múltkor? – Kérdezte Szonja. – Őt?

- Igen, miért? – Kérdezte Rafael. – Mi a baj vele?

- Semmi.

Rafael és Pálma kimentek a könyvesboltból, majd Pálma háza felé vették az irányt. Út közben megint elhaladtak a fenyőfás háznál. Hogy felidézzen pár emléket, Rafael megint megrázta az ágakat, amikről megint Pálma fejére esett a hó. Mikor a házhoz értek, Pálma apja viszonylag könnyen beengedte Rafaelt a lány szobájába.

Pálma odament a szekrényéhez és elkezdett keresni benne valami jó ruhát. Rafael unatkozni kezdett egy idő után, ezért odament Pálma mögé, átölelte és csókolgatni kezdte.

- Hagyd abba! – Szólt rá nevetve Pálma. – A szüleim itt vannak a lakásban. Apám meg biztos, hogy hallgatózik.

- Mit keresgélsz annyira?

- Egy olyan ruhát, amiben elég jól nézek ki ahhoz, hogy megalázzam Szonját.

- Nem kell neked ahhoz egy olyan ruha. Így is gyönyörű vagy – benyúlt a szekrénybe, majd kivett egy nagyon kivágott, rövid, fekete ruhát. – De, ha már annyira ki akarod tenni, amid van, akkor ezt vedd fel! Nekem tetszik.

- Jó. Mindjárt jövök. El ne szökj!

Pálma kiment a szobából. Mikor visszajött, már rajta volt a ruha, ő maga pedig ki volt festve. Rafaelnek tátva maradt a szája. Hirtelen leült az ágyra és keresztbe tette a lábait.

- Mi a baj? – Kérdezte Pálma.

- Semmi. Várj egy kicsit! – Rafael behunyta a szemét. Látszott rajta, hogy koncentrál valamin.

- Mi volt ez? – Pálma felállította a fiú az ágyról.

- Muszáj volt valami másra gondolnom.

- Ó, már értem – Pálma elvörösödött és eltakarta az arcát. – Bocsánat.

- Ne kérj bocsánatot! Azért volt, mert tetszel ebben a ruhában.

- Induljunk, mielőtt még egyszer előfordul ez!

Pálma megfogta Rafael kezét, majd kihúzta őt a szobájából. Lementek a lépcsőn, és egyenesen Rafael házához mentek. Pálma kínosnak érezte, hogy ilyen ruhában járkál, ugyanis a fekete ruha, alig látszott ki a kabátja alól. Rafael bement a kulcsaiért, majd beült az autóba, Pálma pedig beült mellé. Rafael egész úton azon fáradozott, hogy ne kelljen Pálmára néznie. Ilyenkor a lány mindig elnevette magát. Mikor odaértek a klubhoz, a többieket kezdték keresni. Ők már régen bent ültek és őket várták.

- Mi tartott eddig? – Kérdezte Angéla, aki eléjük ment, hogy az asztalhoz vezesse őket.

- Rafaelnek volt egy kis problémája – magyarázta nevetve Pálma.

- Kérlek, legalább ne nevess ki! – Mondta Rafael, de közben ő is majdnem elnevette magát.

- Bocsánat, csak ahogy próbáltad elkergetni a gondolatot, az olyan furcsa volt.

- Tudom, és remélem, többé nem fordul elő, amíg nem lesz rá szükség.

- Akarsz táncolni? – Kérdezte Pálma, mikor egy lassú zenét raktak be.

- Persze.

- Szólok a többieknek, hogy itt vagytok – mondta Angéla, majd átvette a kabátjaikat, és otthagyta őket.

Rafael megfogta Pálma kezét. Kihúzta a lányt a táncparkett szélére, ahol nem láthatják őket a többiek. Ott Pálma szorosan hozzábújt Rafaelhez és rátette a kezét a fiú tarkójára. Rafael átkarolta az ő derekát. Szorosan ölelte magához a lányt tánc közben. A dal vége felé, Rafael megcsókolta Pálmát, és csak akkor engedte el, mikor vége lett a lassú zenének.

Lejöttek a táncparkettről és odamentek az asztalhoz, aminél a többiek ültek. Mint legutóbb, most is egymás mellé ültek le. Rafael megfogta Pálma kezét az asztal alatt.

- Rendeltünk helyettetek, ha nem baj – mondta Arnold.

- Semmi gond – válaszolt Pálma.

- Miért van az, hogy ti mindig eltűntök valahova, és mikor visszajöttök, nem bírtok leállni a mosolygással? – Kérdezte Angéla.

- Csak meséltünk egymásnak egy-két vicces történetet – hazudta Rafael. – Pálmát könnyű megnevettetni.

- Pálma, beszélhetnék veled? – Kérdezte Kristóf, mire Pálma arcáról lefagyott a mosoly.

- Persze – remegve állt fel és követte Kristófot a mosdókhoz.

- Mondanom kell valamit! Nem várhat tovább.

- Mondd! – Erre Kristóf megcsókolta Pálmát, de a lány ellökte magától. – Mi a jó ég volt ez?! – Kérdezte csodálkozva.

- Szeretlek, Pálma!

- Nem érdekel. Azok után, ami történt köztünk, nem érdekel. Én mást szeretek, Kristóf.

- Ugyan már! Rafael nem való hozzád. Ráadásul esélyed sincs nála.

- Hagyj békén! – Pálma dühösen visszament a többiekhez, majd leült a helyére.

- Mi történt? – Kérdezte súgva Rafael, mire Pálma megsúgta neki a választ. Rafael megragadta Pálma kezét, majd elhúzta őt. – Most lett elegem belőle! Esküszöm, ha még egyszer hozzád ér, megverem!

- Nem te mondtad, hogy nem akarsz verekedős barátokat? Akkor te se legyél az! Nem tudhatta, hogy mi van köztünk.

- Muszáj lenne tudatni vele és Szonjával is, mielőtt Szonjának eszébe jutna megint megcsókolni engem! Nem akarlak megint elveszíteni.

- Majd szünet után felvállalhatjuk, de most inkább nyugiban szeretnék veled lenni. Ha ők megtudják, Angéla minden este ki fog faggatni engem, hogy milyen veled csókolózni, meg ilyenek. Nyugisan akarok élni legalább Valentin napig. Az úgyis a szerelmesek napja.

- És az én születésnapom – nevetett Rafael.

- Tényleg?

- Igen. Akkor majd felvállalhatjuk, mert háromszor annyira kell szeretned, mint máskor.

- Miért háromszor annyira?

- Mert amúgy is szeretsz, ehhez jön a Valentin napi plusz és még a születésnapom. Az háromszor akkora szerelem.

- Felőlem akár négyszeresen is akarhatod, mert mindig jobban foglak szeretni, mint gondolod.

- Ha most nem látnának a többiek, megcsókolnálak.

- Majd hazafelé – Pálma elmosolyodott, majd visszament az asztalhoz.

Éppen akkor hozták ki az italokat. Rafael megint nem ivott semmi alkoholt, Pálma viszont visszafogta magát. Most csak három pohárral engedett magának. Nem akart másnaposan találkozni Rafaellel. Tizenegy felé, Szonja megkérte Rafaelt, táncoljon vele egy nagyon pörgős zenére. Pálma némán beleegyezett. Rafael igent mondott, mire Szonja elrángatta.

- Én előre szóltam neked – mondta Angéla. – Ha kell, rá kell mozdulnod, mielőtt Szonja teszi meg.

- Hagyjuk ezt! – Mondta Pálma, majd ivott egy kortyot a negyedik italából.

- Én végig itt leszek neked – Kristóf megfogta Pálma kezét, de a lány elhúzta onnan a kezét.

- Mondtam, hogy nem!

- Pedig vagy én, vagy senki. Rafaelnek ott van Szonja. Te nem kellesz neki.

- Végzett, kisasszony? – Jött oda egy kiszolgáló.

- Hozzon még kettőt!

- Azért ne vidd megint túlzásba az ivást! – Szólt rá Arnold, mikor elment a kiszolgáló.

- Nem viszem túlzásba, csak muszáj elfelejtenem valamit.

- Kristóf, te meg szállj le Pálmáról! Hagy döntsön ő! Elvégre az ő életéről van szó.

- Kezd értelmetlen lenni az életem – mondta Pálma, majd ivott egy kortyot az újonnan érkezett italából. – Még egyszer mondjátok el, mi az, amit iszom!

- Mojito. Citromos koktél. Nem hiszem, hogy ennyit jó lenne innod!

- Miért ez hányadik? – Kérdezte, majd beleivott a második új pohárba.

- A hatodik.

- És az baj?

- Igen, mert részeg vagy. Hallani a hangodon.

- Nem baj. Az még nem nagy baj.

- Nem bizony – Kristóf megint megfogta Pálma kezét, de a lány megint elhúzta tőle.

- Ehhez még nem vagyok elég részeg.

- Ezt mind Pálma itta meg? – Jött oda Rafael, és rámutatott az üres Mojitos poharakra. – Mondtam, hogy figyeljetek rá, mert könnyen részeg lesz!

- Annyira még nem, vagyok részeg, mint akkor – mondta Pálma. – Még fogok emlékezni az éjszakára, azt hiszem.

- De el fogsz aludni az autóban.

- Nem akarok hazamenni!

- Micsoda?! – Csodálkozott Rafael. – Miért nem akarsz hazamenni? – Erre Pálma megfogta Rafael pólóját, és közelebb húzta, hogy a fülébe súghasson.

- Veled akarok lenni egész éjszaka.

- Nem! Ne haragudj, de részeg vagy, ezért nem!

- Akkor menjünk el!

Rafael felállította Pálmát, majd kikísérte az autóhoz. Mikor kiértek a klubból, Pálma hirtelen elkezdett normálisan járni. Valahol az utca végén parkoltak le. Rafael odament az autóhoz, majd kinyitotta a hátsó ajtót és beültette Pálmát. A lány elkapta a kezét és behúzta az ülésre a meglepett Rafaelt, eztán megcsókolta.

- Pálma, kérlek! Részeg vagy.

- Csak játszottam, hogy ne legyen feltűnő, amikor ölelgetnélek, vagy megcsókolnálak. Alkoholmentes Mojito. Annyit azért tudok a koktélokról, hogy van mindenből alkoholmentes. Az első két pohár volt csak alkoholos, a többi négyben egy csepp sem volt.

- Akkor sem lehet – Rafael kimászott a kocsiból.

- Miért? – Pálma is kikászálódott az ülésről.

- Bűntudatom van.

- Miért? Mi történt? – Amint belenézett Rafael szemébe, egyből rájött a válaszra. – Hogy tehettél ilyet? – Könnyek gyűltek a szemébe, majd elindult gyalog.

- Pálma, gyere vissza! – Kiáltott utána, de hiába volt. Bemászott a kocsiba és utánament. – Pálma, állj meg! – Megállította a kocsit a lány előtt, majd kiszállt és belökte Pálmát a kocsiba. – Innen ugyan nem szabadulsz, amíg meg nem beszéljük! – Bemászott Pálma mellé a hátsó ülésre, majd bezárta a kocsi ajtajait, ablakait. – Muszáj megbeszélnünk! Mondtam, hogy nem akarlak elveszíteni.

- Rafael! Megcsaltál. Ezen nincs mit megbeszélnünk.

- De van! Nem azért tettem, mert szeretem őt. Szorosan fogott, alig bírtam kiküzdeni magam az öleléséből.

- Miért higgyek neked?

- Mert ugyanaz történt, ami a legutóbbi összeveszésünk alkalmával. Ő mászott rám, nem érted?

- Várj! Előveszek egy lámpát, hogy lássalak – mondta, majd előkapta a telefonját.

- Ne! Várj! – Pálma bekapcsolta a telefont, és véletlenül belevilágított Rafael szemébe, aki így felült és beverte a fejét. Visszaesett az ülésre, és a feje egyenesen Pálma mellei közé került. – Most mond, hogy nem az történt, amire gondolok! – Mondta, majd felemelte a fejét.

- Mihez kezdjek egy ilyen fiúval, mint te? Minden lány téged akar magának.

- Valentin naptól kezdve nem lesz semmi gondod. Csak bírd ki addig!

- Megpróbálom, mert azt akarom, hogy örökké az enyém legyél.

- Most mosolyogsz?

- Fogok, ha megcsókolsz végre – erre Rafael szorosan rátapadt Pálma ajkaira. – Ne! Ne hagyd még abba! – Mondta, majd visszahúzta Rafaelt a csókba.

- Most már elég, mielőtt valaki azt hiszi, hogy ez az előjáték, ha érted, mire célzok!

- Tökéletesen értem – Rafael előremászott, Pálma pedig ment utána.

- Azért nem volt olyan rossz ez az este – mondta, miközben elindította az autót. – Sőt, nekem az egész nap nagyon tetszett.

- Nekem is. Hála neked, fagyöngy! Még most sem értem, miért rakják azokat ki.

- Hogy gyűljön a szeretet a kávézóban, mert akkor jobb a kávé, és mellékesen a bevétel is több – erre mindketten elkezdtek nevetni. – Viszont jól jött, hogy kirakták.

- Igen. Figyelj! Mi lenne, ha Valentin nap után vállalnánk föl?

- Miért?

- Mert Valentin napra valami különlegeset terveztem, amibe nem szeretném, ha belerontana Szonja, vagy Kristóf.

- Mit?

- Születésnapi meglepetés – mondta Pálma, majd huncutul elmosolyodott. – Titok.

- Már fúrja az oldalam a kíváncsiság.

- Az lehet, de nem mondok semmit. Majd mindent megtudsz, ha eljön az ideje.

- Mikor jön el az ideje? – Kérdezte, majd megsimogatta Pálma arcát.

- Nem tudom, de biztos, csodálatos lesz.

Címkék: Buli Szerelem Egymásnak.szánva Sírás Bocsánat